“A sziget” 1.

Egy lány történetét osztom meg Veletek, több részletben. Egy lányét, aki bárki lehet, hiszen hibákat mindannyian követünk el, és jobb esetben idővel tudunk bocsánatot kérni.

A sziget * Hazatérés

A komp pontosan ötkor kikötött. Az emberek parolázva szálltak ki a hajóból. Utolsóként lépett a lépcsőre ő. Harmincas évei elején járt, csokoládé barna hosszú hajába vadul belekapott a szél. Tétován nézett jobbra, balra, mintha keresne valakit. Pedig senki sem várta a kikötőben. Miért is várta volna? Senki sem tudja, hogy visszajött a szigetre. Nyolc éve, amikor a nagyanyja meghalt viharosan, több embert megbántva hagyta el otthonát. Most megtörve, szeretetre éhesen tér vissza. Tudta, hogy senki nem várja óriási virágcsokorral, széles mosollyal, mégis szomorúság töltötte el. Óvatosan lépkedett a lépcsőn, nehezen mozgott. A szél belekapott a nyitott kabátjába. A sötétszürke gyapjú kabát, divatos bőrbetétekkel volt díszítve. Eddig finom melegben tartotta gömbölyödő pocakját. A hetedik hónapban volt. Féltő szeretettel simogatta a hasát. A baba ütemesen rugdosta bal veséjét. Nem kedvelte az átkelést a szigetre. A matróz segített neki a kiszállásnál. Kedves volt vele végig az úton. Beszélgettek, csak úgy, mint két idegen. Ő pedig tapogatózó kérdéseket tett fel a szigetről, az ott élőkről, a szokásokról. Megdobbant a szíve, amikor csak úgy mellesleg a matróz megemlítette, hogy három éve nyílt egy kávézó-galéria, amit ajánlott neki a finom sütemények miatt. Monica vezeti, az ő legjobb volt barátnője, akit félrevezetett annyi évvel ezelőtt. Meg fogja őt látogatni. Most a matróz a kezét fogta, hogy meg ne csússzon a lépcsőn, majd a gitárját adta a kezébe. Lassan haladt előre. Olyan belső nyugalom szállta meg, amit nagyon régen nem érzett. Hazaért. Mennyit változott a város. Tele van turistákkal. Korábban egy unalmas porfészek volt. Elfáradt. Elindult a panzió felé, amit napokkal korábban lefoglalt. Éhes pillantással fogadta be a főutca megszokott, mégis felfrissült képét. Többen megnézték. Lehet néhányan fel is ismerték. Erre még fel kellett készülnie.